Egy kedves jóbarátom, akit kérésére csak úgy említünk a továbbiakban, hogy a „Titokzatos Jóképű”, egy filmkellékeket gyártó cégnél dolgozik. Mivel épp együtt nyaralunk, és mert érdekes a téma, ezért adta magát az ötlet, hogy interjút készítsek vele. Alább ezt olvashatjátok,konkrét filmcímek és sztárnevek nélkül, mert a titoktartás nagy úr.

Szia Gyuri Titokzatos Jóképű! Mit tudhatnak rólad az olvasók?

Sziasztok! 26 éves vagyok, Budapesten élek, két diplomám van, formatervező művész, és fémműves tervező művész.

Hogyan kerültél kapcsolatba a filmes háttérmunkálatokkal?

A műhelyes tanárom ajánlott be a céghez.

Mesélj a munkakörödről.

Amikor kezdtem, még csak segédként dolgoztam ott, kisebb részfeladatokat bíztak rám, aztán ahogy beletanultam a módszerekbe, egyre nagyobb és önálló feladatokat kaptam. Jelenleg más a munkaköröm, mint eddig, mert épp terjeszkedünk és nyitni szeretnénk az új technológiák felé. Egy nagy projektet felosztunk kisebb részegységekre, amiknek egy része kísérletezés, egy része meg tapasztalat, és ezeknek a részfeladatoknak egy részét csinálom én. A kisebb részeket így összerakjuk, és lesz belőle valami.

Hogyan zajlik egy kellék elkészítése?

A cégtől megrendelnek egy kelléket egy filmhez. Ez általában úgy történik, hogy megkeresnek minket egy konkrét vagy nem annyira konkrét megbízással, de nem feltétlenül filmekhez gyártunk kellékeket, hanem például múzeumoknak, kiállításokhoz, reklámokhoz. Ha konkrét a megrendelés (pl. sebek, vágások, sérülések kellenek), az tiszta ügy, mert tudjuk mit várnak el, és mire számítanak. Ha viszont nem konkrét, tehát még a megrendelő sem tudja pontosan, mit akar, akkor az mindig több hibázási lehetőséget hordoz magában. Nagyobb az esélye, hogy a kész cucc nem tetszik neki, és az ilyen eseteknél jóval többet kell egyeztetni. Pl egyszer elkészültünk egy infraszemüveggel, de az átadás reggelén a rendező hívott minket, hogy módosítsunk rajta. Ezt fél nap alatt kellett megcsinálni, ezért minden más projektet leállítottak, és erre állítottak rá minket.

„Minden megrendelés egyedi, ezért ki kell kísérletezni, hogyan lehet a lehető legmagasabb színvonalon teljesíteni.”

Vegyünk egy konkrét példát. Ha jól tudom, mostanság hullákat csináltok.

Egyet.

Én kérek elnézést, akkor egyet. Hogyan készül a hulla?

Most pl. vízi hullát csináltunk. Bejött a megrendelés, hogy egy konkrét személyről kell a vízi hulla. Első lépésként bejött a színész, levettünk róla egy ún. negatívot. Ez lényegében egy öntőforma, ami a színész testét követi. Ezt a negatívot kitöltjük egy gyurmaszerű anyaggal, ami nem szárad ki, formálható, és megtartja a felvett mintát. Lényegében kapunk a színész testéről egy másolatot, kisebb-nagyobb hibákkal, amiket kijavítunk. Ezután leveszünk róla egy üvegszálas negatívot a hibátlan változatról, és ebbe öntünk szilikont, aminek a belsejében általában fémváz van, ami mozgatható. Ezután kap egy élethű festést és kész.

Honnan tudjátok, hogy milyen színű egy vízhulla? Gondolom nem élőben vizsgáljátok meg…

A netről referenciaképek alapján csináljuk.

Ebben a projektben konkrétan Te mit csináltál?

Semmit.

Akkor jó, hogy megbeszéltük. De legalább az olvasók betekinthettek a hullakészítés művészetébe.

Egy konkrét példát láthattak, de mindegyik más.

Mesélj egyet, amiben Te is dolgoztál.

Öntöttem pl. halott csecsemőket.

Na ez durván hangzik...

Ennél a negatív már készen volt egy korábbi munka miatt. Külön volt a csecsemő végtagja, keze, lába, feje és teste. Ebbe a negatívba kellett több lépésben önteni.

„Egy élettelen dologról mindig könnyebb negatívot levenni.”

És akkor a végén ezt is lefestettétek?

Igen.

Kicsit morbid kérdés, de van különbség egy felnőtt és egy csecsemő hullájának színében?

Igen.

És ezt is netről néztétek?

Igen.

Hát nem irigyellek titeket.

Szerencsére ez a kisebb része a melónak, a megrendelések jellege elég széles skálán mozog, a sci-fi kellékektől a különböző horrorfilmeken át a múzeumokig, kiállításokig van minden.

Találkoztál már a munkádnak köszönhetően világsztárral?

Igen, de nem mondhatom meg kivel. Annyit elárulhatok, hogy nemrég vezettek közbe a műhelyen egy híres amerikai sztárt, akiről aztán negatívot is vettek, meg referenciafotókat készítettek.

Mi a helyzet akkor, ha egy külföldi produkcióhoz kérnek valamit, de a színész nem tud bejönni hozzátok személyesen?

Volt erre is példa, akkor a többiek házhoz mentek hozzá a hotelszobába, és ott vettek negatívot róla.

És ha nincs Magyarországon?

Volt ilyen is, egy külföldi sorozathoz kellett jelmez, a jelmezhez pedig méret a színészről, de épp polgárháború dúlt az adott országban. A kollégáim viszont így is kimentek hozzá.

És ha a színész nem áll rendelkezésre?

Digitálisan bescannelik a testét, és annak egy egyszerűsített, de méretarányos változatát küldik át digitális formában. Ezt mi behívjuk egy programba, és az alapján dolgozunk.

Ezt említetted korábban is, mire gondoljunk pontosan?

Igen, bővül a cég, és új technológiákkal próbálkozunk, köztük a 3D nyomtatással, számítógép által vezérelt 3D megmunkálással. Azzal kísérletezünk, hogyan lehet új technológiákat beilleszteni ebbe az alapvetően kézi készítésű munkafolyamatba.

„Kellék lehet pl. minden olyan dolog, amit filmben használnak, és nem igazi, viszont kézzel fogható.”

És hogy haladtok?

Egész jól!

Több ilyen cég is van Magyarországon?

Igen, és nagy a verseny, még külföldi cégekkel is.

És szoktatok hülyülni a kollégákkal, amikor kész vagytok pl. egy jelmezzel, vagy sebbel, vagy ilyesmivel?

Kész kellékkel nem, de munka közben igen, gyűjtjük is róla a fotókat.

Tudom, hogy ez relatív, de nagyvonalakban, átlagosan mennyi időbe telik elkészíteni egy kelléket?

Van, amelyik 1 nap, van amelyik 2 hónap alatt készül el. Nem csak a munka nagyságától függ, hanem attól is, hogy az adott film készítői mennyire tudják, mit akarnak.

És szereted, amit csinálsz?

Igen.

Ez a lényeg. Köszönjük szépen Titokzatos Jóképű, sok sikert a továbbiakban is!