Hogyan tömjünk magunkba minőségi kajákat lendületesen és költséghatékonyan? A Food Show terepgyakorlaton kiderítettük!

Egyetlen szándékkal vonultunk elszántan az Andrássy útra, hogy felzabáljuk! Haditerv nélkül ugyan, a pénteki deákozás – értsd: fröccsmaraton – után kissé megroggyant lélekkel és gyomorral azonban hamar rá kellett jönnünk, hogy ez nem az a nap lesz. Mármint az, amelyiken a túlvilágra esszük magunkat. Pedig milyen gyönyörű lett volna. A lehetőség adott volt, hiszen a burzsuj sugárút egy hétvége erejéig igazi kaja-valhallává változott, ahol 53 bódé, kocsi vagy miszöszök között bolyongva csorgathattuk a nyálunkat. Kajára, piára egyaránt.

Nem kell persze túlmisztifikálni a dolgot: adottak az éttermek, truckok, kisebb beülős placcok, akik kiköltöznek a legspécibb kajáikkal a szabadba, a nép pedig majdnem fesztivál-hangulatban tömi a majmot. Buli van!

Én mint egyáltalán nem tapasztalt spéci gyorskajás magam mellé pattintottam gyerekkori oldalbordámat, Timit – aki jó néhány hasonló kirakodást megjárt már –, és belevetettük magunkat a válogatásba.

Készülj fel!

Mégis, nem árt jól átgondoltan csapongani a lehetőségek között – lévén rengeteg különlegesség közül választhatunk –, úgyhogy jöjjenek a tanácsok:

• Első körben ne vegyél semmit! Csak sétálj végig, szívd magadba az opciókat, és átgondolt fejmatekozás után jöhetnek az ételek
• Rangsorolj: lévén a gyomor képességei is végesek, jobban járunk, ha elsőre az álomkajával kezdünk, hogy utána szívfájdalom nélkül mondhassunk le a „kizárt, hogy még valami belém fér” kategóriájú dolgokról
• Pénzügyileg engedjük el a napot, nem itt fogjuk megspórolni a felnőtt bérletre valót
• Zabálás!

Felderítés után édes a habzsolás

Tímeával mindketten kitűztük a célunkat: ő bármire ráugrott volna, ami tengerigyümölcs, rák vagy miegyéb, én pedig – ágyőt mondva az imádott Zing burgernek – egy gőzburgerre éheztem.

Először Timi kajáját kaparintottuk magunkhoz, és a Shrimpy előtt kuksolva eldöntöttük, hogy rák tempurával és rák csipsszel megspékelt tortillát veszünk. Nemkicsit fancy-nek hangzik, ehhez képest árban nem volt annyira félelmetes: 1790hufba került, hogy T egyesülhessen a joghurtos-fokhagymás szósz és a zöldesen paráztató puccos-tortilla duójával.

Abból kiindulva, hogy alig bírta abbahagyni az evést, miközben próbáltam minden támadását képeken is megörökíteni, sikerként könyvelhetjük el az első projektet. Illetve a bundás kis rákok majszolása közben, kéjesen makogta felém, hogy „megéri”, szóval: 5/4.

Ezután a Pista bá felé vettük az irányt, útközben megálltunk merengeni a Waffel gofrijai előtt, de cselesen csak bodzás és málnás szörpöket szerváltunk magunknak, illetve ingyen lazackrémes mini-gofrit.

Ezek után persze eljött a hamburger ideje. Nem véletlen, hogy ezt választottam, ugyanis megszállottan keresem a legjobb hazai burgereket, mióta egy barcelónai utazás során engem és barátaimat is elcsábított egy dögös kis buci-husi – A Topless Burger –, és azóta se leljük párját. Na, ennek próbálok én minden egyes ilyen kajálás során ellentmondani, és jelentem most végre – talán – sikerült!

A szendvicseiről és pastramijáról hírhedt Pista ugyanis olyan gőzburgert dobott ki, hogy enyhe túlzással kijelenthetem: szerelembe estem – képem is van az érzelmi kitörésről, persze mindenkinek jobb, ha a mobilom fogságában marad. És hogy Így jártam anyátokkal klasszikust idézzek:

„Soha többé nem mosok fogat, csak ha ebből a húsból készül a fogkrém!”

Verset azért nem írunk a burgerhez, mint Marshall, de annyi szent, hogy a gőzölt húsnak nincs párja, a karamellizált hagyma, az olvasztott sajt és persze a csodálatos szósz kombójáról pediglen már ne is beszéljünk! Arra mondjuk készüljön mindenki, hogy ha egyszer beleharapunk, elkerülhetetlen, hogy egy végeláthatatlan mocsok legyen mindkét kezünk. Az ár: 1600 forint. Mit számít?! Zseniális! 5/5

Ezek után Timiben még volt annyi lélekjelenlét, hogy egy csoki pudingos, tejszínhabos gofrit is beküldjön.

Habár a végtelen várakozást és a túl vastag tésztát majszolva inkább a Habos gofriért sóvárgott volt. Úgyhogy a nap záróakkordja buktára sikerült (5/2). De annyi baj legyen, hiszen az álomkaják megvoltak, Timi szerintem még mindig a táskájában rejtegeti a tortilla maradékot – olyan nagy adagot kapott.

És akkoron a végső értékelés: érdemes kimenni a Street Food Show-ra? Mindenképpen! Egyrészt olcsóbb, mint a Food Truck Show – habár T szerint ott még ennél is jobb volt a választék –, másrészt olyan minőségi gyorskajákkal találkozhatunk, amelyek alapjáraton megbújnának előttünk Budapest forgatagában. Pedig a felfedezés nagy erény, úgyhogy mindenki csak jól járhat vele, ha új kedvenc kajáldáit megpróbálja most hétvégén belőni a radarján!